Gyülekezeti tábor

 Meszlenben táboroztunk

(A többi kép a képgalériában található.)

Örömmel vegyes izgalommal csomagoltunk be vasárnap délután bőröndjeinkbe, hiszen másnap már kora reggel indult a meszleni táborba tartó busz. Miután minden résztvevőt felvettünk, egy órányi utazás után megérkeztünk a táborhelyre.

Amint leszálltunk a buszról mindenki elfoglalta a szobáját. A kipakolás után elindultunk felderíteni a tábort. Szállásunk a templom közvetlen szomszédságában volt , egy szépen felújított parókiában. Körülötte nagy udvar terült el, ami a későbbiekben több rendezvénynek is színhelyéül szolgált. Kezdetben a szabad ég alatt álltak az asztalok és a székek, majd később egy hatalmas sátor került ezek fölé. Mire mindent felfedeztünk már meleg ebéd várt az asztalokon. Ezután végre kezdetét vette a táborozás.

A szervezők sokoldalú és egyedi programokkal színesítették a tábor életét, bár minden napnak megvolt a maga rendje. Reggelente változatos és főleg hangos ébresztőre (éneklés, lábosok kongatása ,stb.) kelhettünk. Álmos szemekkel indultunk az udvarra, ahol a vezetők frissítő tornával próbáltak felrázni minket. Már éberen foglaltuk el helyünket az asztalnál, amit a beosztott naposok addigra már megterítettek. Az étkezéseket mindig imával kezdtük és zártuk, majd áhítatra mentünk a templomba. Ezt a fél órát énekléssel és tanulságos prédikációk hallgatásával töltöttük. A délelőtti programok után ebédhez készülődtünk. Az ebédet követően „csendes” pihenőt tartottunk, majd újabb játékos versenyek indultak. Ezen megpróbáltatások után jól jött a finom vacsora. Az evést befejezve ismét áhítat következett. A templomból kilépve megindult az ádáz harc a kétszemélyes fürdőszobáért. Miután a „csata” győztesei és vesztesei egyaránt tiszták lettek, szép lassan mindenki ágyba került, ám az alvás még váratott magára. A napi fáradalmak miatt a tábor rövidesen mégis elcsendesedett.

A programok témáját különböző egyházi ünnepek adták. Kedden az ádvent és a karácsony jött el hozzánk. A délelőtt a várakozás jegyében telt el, közben a nagyobbak ádventi koszorú készítésével foglalatoskodtak, míg a kicsik karácsonyi témájú rajzokat készítettek. A délután folyamán különböző feladatok vártak megoldásra a tábor körül, amik a karácsonyi történet fontosabb részeihez kapcsolódtak. A különböző állomásokon találkozhattunk a három napkeleti bölcsel, egy angyallal, egy pásztorral, egy fogadóssal és Máriával. Ezeket a szereplőket a szervezők személyesítették meg. Este végre elérkezett a várva-várt pillanat: összegyűltünk a karácsonyfa alatt, amely neveinkkel ellátott szívekkel volt feldíszítve. Másnap húsvéthoz és pünkösdhöz kapcsolódó programok kerültek megrendezésre. Ezek után nem meglepő, hogy a délután locsolkodással telt, majd a fiúk megmérkőztek a pünkösdi király címért, amit a legrátermettebb nyerhetett el. Az éjjel meglepetést tartogatott számunkra: félelmetes bátorságpróbára indultunk. Csütörtökön a reformációt ünnepeltük. A nap folyamán sportversenyeken vehettünk részt. Míg a mérkőzések tartottak, elkészült a palacsinta. A meccsektől kifáradva pillanatok alatt elpusztítottuk a hatalmas mennyiségű finomságot. Az esti Ki mit tud?- ra mind lázasan készülődtünk. Sajnos nem tudtuk az udvaron megtartani a tomboló vihar miatt, hanem be kellett menekülnünk a templomba. A sok munkának meglett az eredménye: mindannyian szórakoztató és színvonalas produkciókat adtunk elő. A szervezők által előadott jeleneteket is vidáman néztük.

A változatos események között állandóságot nyújtott a „Titkos Tesó” nevezetű játék. Ez azt jelenti, hogy minden reggel kihúztuk egyik táborozó társunk nevét, kinek különböző apróságokkal kellett kedveskedni. Az ajándékok mellett különböző névtelen üzeneteket, úgynevezett pihéket is hagyhattunk egymásnak az általunk készített borítékokban.

Az utolsó délelőtt még egy érdekességet tartogatott számunkra, mivel megismerhettük a láthatatlan színház nyújtotta élményeket. Csukott szemmel járhattuk végig Jézus életének fontosabb állomásait a betlehemi jászoltól az utolsó vacsoráig. Vegyes érzelmekkel telve folytatódott a nap: egyrészt szomorúsággal, másrészt örömmel. Szomorúsággal, hiszen ott kellett hagynunk újdonsült barátainkat, de örömmel is, mert végre viszontláthattuk otthon maradt szeretteinket.

A tábor maradandó élményeket hagyott mindannyiunkban, és reméljük jövőre is visszatérhetünk.