Megdöbbentő konfirmáció

2011 pünkösdjén konfirmációt ünnepeltünk Bobán 14 gyermek és 7 felnőtt konfirmandussal - Kendeh László írása

Pünkösd ünnepének másnapján konfirmációi ünnepi istentiszteletre készültünk a bobai evangélikus templomban. Jubiláló és fiatal konfirmandusok, családjuk, édesapák és édesanyák, nagymamák, nagypapák, dédszülők, vagy a felnőtt konfirmandusok esetében gyermekeik. Megdöbbentő volt látni ezt a sürgés-forgást, készülődést, ruhák igazítását, a vonulási sor kialakulását.

Megdöbbentő… Milyen jó szó is ez, és mily’ sok mindent kifejez. Jelentése lehet negatív és pozitív is egyben. Tudunk így is, úgy is megdöbbeni, amelynek lehet akár öröm, akár keserűség, vagy csalódás a vége.

Konfirmáció… Tudjuk jól, megerősödést, vagy éppen megerősítést jelent. Ebben az esetben mindkét értelme igaz lehet, hiszen egyfelől azok, akik most először élhetnek az úrvacsora szentségével megerősödhetnek abban a hitben, melyet szüleik, keresztszüleik vallottak meg helyettük a keresztségkor, gyülekezeti tagként pedig megerősít egy-egy ilyen alkalom abban, hogy van, vagy lesz olyan aki átveheti tőlünk a staféta botot, hogy Isten újra és újra gondoskodik az ő egyházáról, gyülekezetéről. A konfirmáció így egyben évről évre lehetőség, hogy átismételjük mindazt, amit a hitünkről, az egyház tanításáról tudunk, megtanultunk.

Megdöbbentő volt számomra látni milyen sokan vannak itt Bobán, akik konfirmációi vizsgát tesznek. (2011 pünkösdjén 14 fiatal és 7 felnőtt) Eddigi tapasztalatom szerint, csak úgy lehetett összeszedni akár 5-6 főből álló kis csapatot is, hogy 2 évfolyamot össze kellett várni, így mindig együtt konfirmáltak a 13-14 évesek. De voltam olyan ünnepen is, ahol évek kihagyása után volt összesen 2 konfirmandus.

Megdöbbentő volt látni azt is, hogy milyen hosszú és alapos előkészület előzi meg ezt az ünnepnapot. És itt most nem csak a felkészítés 2 évére gondolok, hanem a szorosan vett előkészületet, mely érezhetővé tette mindenki számára, ez a gyülekezet kiemelkedő ünnepe, nagy napja. Ennek a fényét emelte a meghívott jubilálók (25, 50, 55, 60, 65, 70, 75 éve konfirmáltak) jelenléte. Szinte tapintható volt, hogy az érintetteknek milyen fontos ez az esemény. Ezt bizonyítja az is, bár csak szűk körben voltunk együtt a felnőtt konfirmációs vizsgán, az ott elhangzott válaszok nem betanult gépiesen ledarált mondatok, hanem hitből fakadó, igazi meggyőződét tükröző mondatok voltak.

Megdöbbentő volt látni a tele templomot úgy a vizsgán, mint az ünnepi istentiszteleten. Ennél már csak az volt elgondolkoztatóbb, mikor azzal kellett szembesülni, hogy a jelen lévő gyülekezet egy alkalmi gyülekezet. Vagyis nem feltétlen a bobai gyülekezet tagjai, hanem szülők, nagyszülők, közeli vagy távoli rokonok. Természetesen örülni kell ennek is, hiszen ilyen alkalmakon lehetőség van olyanok megszólítására is, akik különben nem rendszeresen templomlátogatók, de így ez valahogy már mégsem a gyülekezet ünnepe volt. Ebből, mondhatni természetesen, következett az, hogy az úrvacsoraosztás alatt a templom félig kiürült. Egy idős lelkész kolléga mesélte, hogy náluk (közel 7000 lelkes gyülekezetről volt szó) a kofirmációi istentiszteleten az úrvacsoraosztás 3-4 órán keresztül tartott, de senki sem ment haza, hanem mindenki énekelve egyik éneket a másik után kivárta az istentiszteletet lezáró áldást.

Megdöbbentő konfirmáció részesei lehettünk Bobán 2011 pünkösdjén. Igazán szép ünnep volt, melyet meggyőződésem, hogy az emberi előkészületek mellett, maga Isten is készített számunkra. Ezek a különös napok pedig szükségesek. Nem csak azoknak, akik aktívan részt vesznek, hanem mindannyiunknak, akik átélni, vagy megélni tudjuk ezeket az alkalmakat, mert ezek megmaradásunk zálogai. Merjünk megdöbbeni ezen alkalmak szépségén, igazi, hit és gyülekezetépítő mélységein. Hiszen újra és újra felmerül a kérdés, miért nem járnak a templomba a fiatalok. Miért járnának, ha nem érzik úgy, hogy fontosak a közösségnek, ha nem várják őket?

A konfirmáció megerősödés. Egyrészt a hitben, másrészt a közösségben, az élő gyülekezeti, Krisztusra tekintő közösségben, s így fontos ünnepe ifjúnak és idősnek egyaránt. Ennek a csodájára döbbenhetünk rá együtt, közösen, ha együtt vagyunk, ha együtt akarjuk mindezt megélni. Ez a mi ünnepünk, legyen az újra!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. September »
September
MoTuWeThFrSaSu
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30