Egyházközségünk története

A XX. század első fele

1900-tól a II. Világháború végéig

Az I. Világháborút nagy veszteségekkel élte túl a falu. A templomkertben felállított háborús emlékmûre sajnos nagyon sok (35) név került fel. Ekkor rekvirálták el a Mendel János öntötte nagyobbik harangot, is, mely helyett a gyülekezet 1925-ben egy új 320 kg-os harangot öntetett Seltenhoffer Frigyes harangöntõ mûhelyében.

Pulay Gábor csaknem negyedszázadot töltött a bobai gyülekezet élén, mígnem 1921-ben nyugdíjazását kérte. Utóda a fiatal Nagy Miklós, akinek édesapja a celldömölki gyülekezet több mint 50 esztendõn át hûséges pásztora volt.

A gyülekezet életében az 1920-as években nagy változás nem tapasztalható. A fiatal lelkész nagy erõvel fog hozzá az ifjúság összefogásához. Az iskolás gyermekek száma ebben az idõben azonban már 100 fölé szaporodott. Az öreg iskolaterem sehogyan sem felelt meg a kor követelményeinek, így a gyülekezet minden tagja belátta, hogy új iskolát kell építeni. 1928-ban meg is épült az új, két tantermes iskola, kántortanító és másodtanító lakássokkal együtt. Ezzel megvalósulhatott a régóta szervezõdõ másodtanítói állás. Az iskolaépítését a lelkész és felügyelõ közötti sajnálatos viták kísérték, amely végeredményben a felügyelõ lemondásával majd pedig a lelkész más gyülekezetbe (Zalaegerszeg) távozásával csitultak el.

Nagy Miklós távozása után új feladat adódott a lelkészi állás és a felügyelõi tiszt betöltése. Lelkészi állásra több pályázó közül a gyülekezet Lukács István gyõri hitoktató lelkész választotta. Felügyelõ pedig Seregély Pál celldömölki orvos lett.

Lukács István ifjú korának köszönhetõen legfõbb feladatának az ifjúsággal való foglalkozást tartotta. Nagy segítségére volt ebben Horváth Sándor kõmûves mester, aki úgy szakmájának, mint Istentõl rendelt küldetésének valódi mestere volt. Csodálatos karizmatikus képességével tartotta össze úgy a bobai, mint a nemeskocsi ifjúságot. Elõbb Bobán, majd ezt látva Nemeskocsban is olyan méretû volt a fiatalok lelkesedése, hogy mindkét helyen Ifjúsági Otthont építettek. (Bobán 1933-ban, Nemeskocsban 1938-ban)

Így érkezett el a gyülekezet 1934. augusztus 19-hez, amikor hálaadó istentisztelet keretében emlékeztek meg a templom építésének 150. évfordulójáról. Erre az alkalomra megújult az 1792-ben készült faragott oltár és az oltártér is. Ugyanerre az alkalomra adta ki a gyülekezet Lukács István lelkész és Tompa László felügyelõ közös munkáját, a gyülekezet múltját feltáró könyvecskét. Még ennek az évnek reformáció ünnepén Lukács István meghívást kapott a kemeneshõgyészi gyülekezettõl, a meghívást elfogadta és elköltözött.

A lelkészi állás ilyen gyors és váratlan megüresedésére a gyülekezet nem volt felkészülve, így az egyházkerület püspöke helyettes lelkészként az ugyancsak fiatal Garam Zoltán kõszegi hitoktató lelkész küldi 1934. november 4-én a gyülekezetbe. A helyettes lelkészt a gyülekezet hamar megszerette és a néhány hónapos kölcsönös ismerkedés vezetett a 1935. március 10-i lelkésziktatáshoz. Az iktatás utáni közgyûlésen az egyik presbiter a következõ vágyát fogalmazta meg az ünneplõ gyülekezetnek: "Vajha a bobai gyülekezetben most 50 évig ne lenne újra papválasztás." Kívánsága csaknem teljesült, hiszen Garam Zoltán 1979 tavaszán történõ nyugdíjazásáig végig a bobai gyülekezet szolgálatában maradt. 44 esztendõnyi szolgálati ideje alatt sok leírásra és megemlítésre méltó esemény történt. Munkáját a gyülekezet múltjának megismerésével kezdte, átolvasott minden anyakönyvi bejegyzést és elkészítette a gyülekezeti anyakönyvek regisztereit. Kiegészítette az írott gyülekezet történet hiányosságait, közülük is talán legjelentõsebb az a dokumentum, mely arról tanúskodik, hogy a templom oltárát Gertner József veszprémi faszobrász készítette 1792-ben. Az oltárkép ekkor már régtõl a gyülekezet tulajdonában volt, mert az oltár készítõje a gyülekezet megrendelésére a kép aljára festette a ma is olvasható feliratot: 1Kor. 10. 16-ot. 

Garam Zoltán szolgálati ideje alatt 1939-ben a régi nedves, egészségtelen, több mint 100 éves paplak helyett új, tetszetõs lelkészlakás épült. Az építkezést megelõzõen a gyülekezet a paplak külsõ kertje melletti lelkész javadalmi földbõl házhelyet biztosított a községházának és a jegyzõlakásnak. "Ebben a döntésben fõképpen az a meggondolás vezette a gyülekezetet, hogy a Türelmi Rendelet következtében a falu nyugati szélén épült és még ezideig is szélen álló egyházi épületeit rajtuk túl épülõ, s jelentõsebb épületekkel inkább a községbe hozza s azoknak külsõ formájával a templom, és iskola környékét is díszesebbé tegye." (idézet: Garam Zoltán 1950.)

A második világháború idején, 1943-tól vált igazán nehézzé a gyülekezet sorsa. A tanítókat sorra besorozták, az elsötétítések miatt az esti szolgálatok (bibliaórák, házi istentisztelet) megtartása lehetetlenné vált. A lelkészcsalád a front elõl Õrimagyrósdra menekült, ahonnan Garam Zoltán lelkész a község férfi-lakosságával együtt hadifogságba hurcolták, ahonnan csak fél év elmúltával betegen térhetet haza. Ezalatt az idõ alatt a községben tartózkodó Mészáros Sándor helyettes-lelkész végezte a lelkészi teendõket.

A községen történõ egyszeri frontátvonulás elég súlyos károkat okozott Boba lakosságának. Gyújtólövedékek házakat és melléképületeket gyújtottak fel. A gyülekezet épületei azonban csodával határos módon megmenekültek. Oltárterítõk, úrvacsorai kehely váltak a benyomuló katonák martalékává. Elpusztult a gyülekezet irattárának jelentõs része, de az anyakönyvek megmaradtak.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31