Elfelejtett jelszó?
Hétvége Csöngén
2010. november 19-20-án Csöngén gyűltek össze a bobai, nemeskocsi, illetve kemenespálfai ifjúsági kör tagjai... Szolnoki Anett
2010. november 19-20-án Csöngén gyűltek össze a bobai, nemeskocsi, illetve kemenespálfai ifjúsági kör tagjai, hogy együtt tölthessenek el két napot a közösség jegyében. 13 főből álló kis csoportunk a Csöngei Ökumenikus ifjúsági központ vendégszeretetét élvezhette a hétvégén. Az ifjúság mostani témája: Miért jó nekünk, hogy van az ifi?
Ehhez az elgondolkodtató kérdéshez három szót kaptunk segítségül: tisztelet, elfogadás,
összetartás. Megismerkedhettünk a csöngei evangélikus templommal, melynek a karzatán található az a pad, amelynek egyik latin nyelvű belevésett szövegét Petőfi Sándorénak tulajdonítanak. Így szól: ,,Spes confisa Deo nunguam confusa recedit”, vagyis ,,Az Istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg”. A hagyomány szerint a költő innen nézte az istentiszteletek alatt Csáfordi Tóth Rózát, akihez verseket is írt.
Hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések, játék, nevetés és nem utolsósorban éneklés kísérte az ott töltött időt. Az együtt töltött két nap alatt érezhettük, hogy szinte egy kis ,,családdá” alakult át az ifink. Hiszen nem akarunk mást, csak otthont, közösséget, ahol
nem az ellenségeskedés, az előítéletek az úr, hanem a bizalom, egyenlőség, barátság és a szeretet. Rövid hétvégénket úrvacsorai istentisztelettel zártuk, melyben a csoport minden
tagja közreműködött egy-egy felolvasással, és hálát adtunk Istennek, hogy ott lehettünk mindannyian.
Az alkalom sok szervezést igényelt. Sok különleges feladattal és program várt ránk, hogy még közelebb kerülhessünk egymáshoz és Istenhez. A programokon kívül is mindig együtt
voltunk, sokat beszélgettünk, énekeltünk. Mielőtt asztalhoz ültünk, mindenki segédkezett a
terítésben, valamint az elpakolásban.
Sok szép élménnyel gazdagodva tért haza mindenki. A két rövid napnak közösségépítő ereje volt, jobban összekovácsolt minket. Ezeket az emlékeket örökre a szívünkbe zártuk.
Végül egy a Bibliából vett igével zárom soraimat:
"Mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által." (Róm 5,5)
