1%
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Történet

 

A környék már az ókorban is lakott hely volt, s a római uralom alatt a virágzó életről számos sír és egyéb lelet tanúskodik. Sőt, a régészeti anyagokból kiderül, hogy a mintegy 3000 évvel ezelőtt itt élt ember nyomaival is találkozhatunk. A község környékén, a Marcal közelében őskori –köztük bronzkori-, kerámiatöredékeket, valamint mélyített vonaldíszítésű korai középkori edénytöredékeket találtak. Ugyancsak a Marcal mentén edények, érmék, római településnyomok, fegyverek, kerámiatöredékek kerültek elő.

A Marcal folyó és a Kódó patak bőven adta a halat, az erdőkben hemzsegett a vad, míg a lankás sík területen megtermett a kenyér és dús legelőt talált a megszelídített háziállat, valamint a térség egyesítette magában mindazokat a feltételeket, amelyek már az ősi időkben is nagy vonzerőt gyakoroltak az emberre, hogy itt letelepedjenek.

Kemenesalja 400 éven át a római birodalom szerves része volt. A szomszéd Ság-hegy tetején egy római castrum nyomai találhatók. A vidék legmagasabb, könnyen védhető pontja volt, a római légiók táborhelyéül szolgált. Hasonló, de sokkal kisebb táborhely nyoma található Nemeskocs határában is. A nemeskocsi határ és a Kódó patak közé nyúló kiemelkedésen nagyobb épületek alapjai még 1880 körül láthatóan voltak. 1885-ben ugyanott cserépkorsókat és csontvázakat találtak a szántóföldön.

Ez a terület a mai Dercóna-dűlő, ahonnan szántás közben még mindig nagy mennyiségű építőanyagot (kő, tégla) fordít ki az eke. Joggal következtethetünk arra, hogy ez a hely jelentősebb szerepet töltött be a rómaiak idején. 1962-ben szántás közben újabb alapfalak kerültek elő.


A dömölki apátság ismert legrégebbi oklevele idejében, 1252 körül Kemenesalja már sűrűn lakott terület volt, és különösen az apátság székhelye közelében a falvaknak egész koszorúja feküdt. Ezeknek a településeknek a legtöbbje még ma is létezik, de közülük nagyon sok a törökdúlás viharaiban teljesen elpusztult, híre-hamva sincs a helyüknek, csak a dűlők neve emlékszik meg róluk.

Nemeskocs mai közigazgatási területén több kisebb falu létezett: Vadasüllés, Bucsfa, Parragi, Teke, Bekefa, Sziget, Üllőfa, Dercona és Kocs.


  1. VADASÜLLÉS

Vadasüllés (Wadas-Üllés, Vadászüllés, Vadász-Ülés) települést gyakran Bucsfa (Brecfa, Bucsfalva) településsel együtt említik, mivel nagyon közel álltak egymáshoz. Ott terült el, ahol ma Boba és Nemeskocs községek közös temetője van. Az ülés, szállás összetételű helységnevek kunszállások, települések voltak, és egész bizonyos, hogy Vadasülés is a Boba környékén 1250-1260 között letelepedett kun-besenyőknek köszönhette létezését. Az ismert első róla szóló oklevél már mint templomos, papos helységet említi.

A népes helység vsz. 1683-ban lett a törökdúlás áldozata, mert mint lakott hely nem szerepel többé, csak mint praedium: Bucsfalva aliter Vadasülés. Jelenleg egy dűlő őrzi nevét és emlékét a bobai és kocsi közös határban. Temploma még a XIX. század végén is jó karban volt ahhoz képest, hogy végigélte a török dúlásait és a protestantizmus e vidéken nagyra nőtt viharait. Papja azonban nem volt, az 1800-as évek végéig alkalomadtán a sági plébános járt át misézni.

Részlet Schacchi, vasvári prépost 1713. évben kelt egyházlátogatási jegyzőkönyvéből: „Boba templomának tornya, mely Kocs és Boba között valamikor Vadasülés temploma volt és most a két község egyházául szolgál, már régen összeomlott, de a belseje tisztességes állapotban van. Szentélye bolthajtásos, alja téglával kirakva, szószéke kőből, kórusa fából, oltárasztala szintén kőből. Felszerelése azonban már elkallódott vagy elromlott. Maradt még két kelyhe, egyik rézből, a másik aranyozott, azonkívül néhány vászonkendő és terítő. A plébánia-ház Bobán volt és még hozzávaló földekről is hallunk.”

„A vadászülési templomnak csak a gödre van meg a Kocs-bobai régi temetőben, ahol egykor Vadas-Ülés másként Bucsfalva helység létezett. Ez a templom az 1890-es években roskadozva ugyan, de még tető alatt állt s roppant hasonlóságával a pórdömölki romra emlékeztetett. Vadászülésnek a XVI. század végén történt elpusztulása után Kocs, Boba, Izsákfa lakóinak szolgált istenházául, mégpedig az 1730-as évekig az evangélikusoknak. De a régi vallás követői csak elenyészően kis számban éltek a kemenesi hitújítás középpontjának tekinthető Kocs-Boba környékén s az elárvult vadászülési templomba mind ritkábban járt el misézni a – mondják – különben is köszvényes sági plébános. Végül egyáltalán nem járt el s roskadozni kezdett a templom, mellyel nem törődött senki. Csak a rossz gazda: az idő. S ez a jelen század elejére teljesen befejezte történetét.”

Az 1429-ben épült templom anyagából építették fel a nemeskocsi katolikus iskolát.


  1. PARRAGI

Parrag, Parlag, Paragy, Parraghy Nemeskocs határában feküdt, s ott jelenleg a Parragi-dűlő őrzi nevét és emlékét.

A terület a tekintélyes Parraghy-család központi fészke volt. A családból Miklós 1482-1485-ig Vas megye alispánja volt. Oklevelekben először 1366-ban majd utána mind sűrűbben említik, mígnem 1638-ban a vele szomszédos Vadasülléssel együtt teljesen feldúlta a török és többé fel sem épült. A család eltűnt a Kemenesaljáról.

Az 1870-es években a Kis-Czell-Székesfehérvár vasútvonal építésekor az egykori község romjaiból sokat megtaláltak.


  1. TEKE

1366-ban ”terra Theke” néven a Héder-nembeliek birtoka. Önálló kis helység volt a nemeskocsi malom táján. 1515-ben egy oklevél ”Kocs, másként Teke” néven említi.


  1. BEKEFA, SZIGET ÉS ÜLLŐFA

Csak néhány házból álló majorszerű település lehetett, vályogból vagy sárból vert házakkal. Valamikori létezésük szájhagyomány, valamint peres, határjáró és adományozó oklevél által maradt fönn.


  1. DERCONA

Valószínűleg csak a római korban volt lakott.


1713-ban az oklevelek már csak Kocs községet említik, az elpusztult települések lakói többnyire ide és a szomszédos Boba községbe települtek be. Nemeskocs községet nagyon sok néven említik az oklevelek, a lexikonok és egyéb összeírások, források. A rengeteg névváltozat nem a község nevének gyakori változtatása, hanem a különféle írásmódok miatt ilyen gazdag. A község neve 1907-ig Kocs, ekkor kapta jelenlegi nevét. A Nemeskocsra való változtatást az indokolta, hogy a községet a postán és a közigazgatásban gyakran összetévesztették a Komárom megyében található Kocs községgel. A megkülönböztető szerepű Nemes- előtag az egykori lakosság köznemesi voltára utal.


A község pontos keletkezési idejéről nem maradt fenn semmilyen irat sem. Valószínű, hogy a XIV. század elején már létező település volt, hiszen 1339-ben (Koach) és 1366-ban (Koch) már említik a nevét.

A XV. században a dömölki apátság területén viszály támadt az apátság és jobbágyai között. A jobbágyság az apátság egész területén mozgolódott: szerettek volna könnyíteni nagy tehernek érzett állapotukon, szerettek volna szabadulni egészen jobbágyi sorából. Közülük a kisdömölkiek és a kocsiak nem akarták megadni a kolostornak azt, amivel tartoznak, az apáti bíráskodás alól meg már ki is vonták magukat. Perre azonban nem került sor: az apát és jobbágyai kibékültek.

1635-ben újra vita támadt a kocsi nemesek valamint az apát között. Ítélet csak sokára, 1639-ben született, a nemesek javára. A két falu (Nemes-dömölk és Kocs) lerázta magáról az apát uraságát és egészen független lett.


Az I. világháború előtti művelődési állapotokról nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Egy római katolikus és egy evangélikus felekezeti iskola működött a községben, mindkettő osztatlan hatosztályos volt. Az I. világháború után, 1932 körül az egyház részéről is megindult a szervezkedés. Megalakult a Keresztény Ifjúsági Egyesület. Ettől az időtől kezdve a II. világháborúig a KIE tömörítette magába az ifjúságot. Kulturális tevékenységük célja a vallásos életre való nevelés volt, de szívesen foglalkoztak a világi társadalom problémáival.


Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31